A kérlelhetetlen minimál
2010-04-06 - Eszter
Ilyeneket és ehhez hasonlókat:
RIASZTÓ VOLT! Mintha Oriana Fallaci Ha meghal a nap – jában találtam volna magam…műkaktuszok, illattalan műfű, szárított, forró vízben feloldható ételek stb. Állandóan azon gondolkodtam, hogy kinek tetszhetnek ezek a terek. Akárkit kérdeztem a környezetemben – családtagot, barátot, hivatásos lakberendezőt – mindenki úgy nyilatkozott, hogy soha nem akarna minimál stílusú lakásban élni. Volt olyan is, aki a nagytőkések és vérbeli kapitalisták manipulációjának tartotta az egészet, mert így egyszerűen, tömegben gyártott, úgynevezett design bútorokat adhatnak el csillagászati áron minimál cimkével. Lássuk be, néhány bútor tényleg annyira egyszerű és kevés anyagot, de sok “design-t tartalmaz”, hogy az emberben óhatatlanul felmerül a “bikini dilemma” nevezetesen, hogy tényleg komplett ruhák, kosztümök áráért kéne megvennünk anyagot szinte nem, új szabást, ötletet viszont csak ritkán vagy egyáltalán nem tartalmazó bikiniket?
A magazinok és a híres bútorgyárak viszont egyre csak ontották magukból a jól vagy kevéssé jól sikerült minimál tereket, bútorokat és az emberek kezdték megszokni, megszeretni….de én még mindig nem értettem a dolgot…
Hogyan lehet egy ilyen nappaliban vendégeket fogadni? És hogyan lehet egy meghitt, összebújós estét élvezni?
Hosszú ideig úgy gondoltam, hogy végleg meghibbantak vagy a masszív marketing áldozatául estek azok, akik minimál teret terveztetnek, mert szélmalomharcot vívnak a minimállal a kényelemért. Úgy tűnt, hogy egy fakír szöges szőnyegét akarják puha, habos, meleg ággyá alakítani néhány kiegészítővel.
Aztán úgy egy éve egy üzleti vacsorán egy kedves norvég kolléga azt találta mondani, hogy “Minimál otthont akarok, mindennél jobban! Minden este, miután lefektettük a gyerekeket, ülünk a feleségemmel a nappaliban a Fisherprice (színes, műanyag gyerekjáték gyártó) pokol közepén és azt kívánjuk, hogy bárcsak egyetlen kanapénk lenne az egész szobában és semmi más. “
És ekkor megjelent előttem a Fisherprice pokol képe, aztán sok másik kép…ilyenek:
És akkor végre megértettem a minimált…Megértettem, hogy a mai agyonhajszolt emberek, akik egyszerre állnak helyt a munkahelyükön, szülőként, férjként, feleségként, akik egy nap alatt átlagosan 3000 hirdetést néznek meg, akik annyi információt dolgoznak fel, amennyit még soha a történelem folyamán, nem vágynak másra, csak egy kis ürességre és ingerszegény környezetre. Ez a minimál lényege. Olyan ingereket nyújt csak, amik nem izgatják a tudatot – kevés szín, kevés egymástól eltérő forma, kiszámítható, szimmetrikus terek…és ez megnyugvást hoz egy hosszú, végigloholt nap után.
Amikor pedig megszűnt bennem a kategórikus elutasítás, akkor megláttam a szépséget a minimálban. Igaz most sem tetszik minden minimál tér, de megfejtettem ennek a stílusnak a lényegét és ha egy térben az erős, kontrasztos színek és a változatos formák hiányát igényes anyagokkal, érdekes burkolatokkal ellensúlyozzák, akkor ma már tényleg tetszik.
Mióta megértettem, hogy miért szeretik az emberek a minimált és milyen élethelyzetekben lehet tényleg megváltás egy ilyen stílusú tér, már én is szeretek minimál tereket tervezni. Arra azonban mindig figyelek, hogy ne sivár, hanem megnyugtató, de érdekes tereket tervezzek. A fénynek nagyon nagy szerepe van a minimálban, a színileg és formailag kissé egysíkú berendezést egy pillanat alatt izgalmassá lehet változtatni fényekkel. Én sokszor textúrázott falburkolatot használok, amit surlófénnyel világítok meg, így a fények és árnyak játéka már önmagában fókuszpontja lesz a szobának. Emellett selymes fényű, puha kárpitanyagokat váltogatok matt anyagokkal, amik teljesen különbözően törik a fényt és változatossá teszik a szobát. Itt van például egy minimál nappali, ahol a fent leírt módszereket használtam:
Vagy itt egy konyha, ahol az érdekes formák (csillár, bárszék), a konyhaszekrények igényes csillogó felületei és a szekrények megvilágított lábazata különlegessé teszi az egyébként egyszerű teret.
Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy a minimál a kedvenc stílusom, de mára tényleg megszerettem és igazi kihívás szép és hangulatos minimál teret tervezni.
